Spanyol házidöntőt hozott az európai Szuperkupa, hiszen a Bajnokok Ligája győztes Barcelona az UEFA-kupa győztes Sevillával találkozott Monacóban. Mivel előbbiek a spanyol bajnoki cím birtokosai is, joggal tűntek ők a találkozó esélyeseinek.

Ezek után némi meglepetésre a Sevilla kezdett aktívabban. Először Luis Fabiano lőtt, majd Escudé fejelt, de ezeket Valdes kapus még védte. Majd hárítani tudta Luis Fabiano újabb lövését is a hetedik percben, ám a kipattanó Renatóhoz került, s az ő lövésével szemben már tehetetlen volt.

Teljesen megérdemelten szerzett vezetést az UEFA-kupa győztes , sőt továbbra is támadásban maradt az első negyedórában semmit sem mutató Barcelonával szemben: Luis Fabiano fejelt még egyszer.

Negyed órának kellett eltelnie, hogy egyáltalán kapu fele tartó lövéssel próbálkozzanak a piros-kékek – Ronaldinho egy szabadrúgást lőtt jócskán a kapu fölé -, majd ezt követően átvették a játék irányítását, de kapura továbbra is veszélytelenek voltak.

A félidő második fele kissé el is laposodott, mert már a Sevilla is inkább a biztonságos védekezést részesítette előnyben. Már mindenki a félidő végét jelző sípszót várta, amikor első szögletük után megszerezték a második góljukat is. Valdes kapus ugyanis ellenfélhez, Jesus Navashoz öklözte a labdát, aki egyből visszaemelte azt a 16-oson belülre, s a kapunak háttal álló Kanouté az üresen maradt kapuba fejelt.


A 2-0-s vezetés ellenére a Sevilla trénere, Juande Ramos cserélt a szünetben. Igaz, támadót középpályásra, azaz arra lehetett számítani, hogy biztos előnyük tudatában majd visszább állnak, de nem. A második félidő is úgy kezdődött, ahogyan az első: sevillai lehetőségekkel.

Emellett a játék küzdőszelleme dominált, az első negyedórában, amikor is ennek köszönhetően négy sárga lapot is ki kellett osztania az olasz játékvezetőnek.

Az első negyedóra végén látta elérkezettnek az időt Frank Rijkaard arra, hogy ő is cseréljen, s egycsapásra – elsősorban az izlandi Gudjohnsen csatasorba állításának köszönhetően, aki többször is helyzetbe került – veszélyesebbé vált a Barca.

Igaz, ez azzal a kockázattal is járt, hogy hátul fellazulnak, s újabb gólt kapnak. Renato fejesénél például a kapufát is súrolta a labda, de az eredmény nem változott.

A Barca mintha el lett volna átkozva, sem Messi, sem Ronaldinho, sem Gudjohnsen, sem pedig Eto’o lövéseit nem kísérte siker. Aztán az utolsó percekben jött a kegyelemdöfés: Puyol buktatta a 16-oson belül Puertát,s az ezért megadott 11-esből Marseca vágta kíméletlenül a léc alá a labdát. Sőt a 94. percben Puerta a negyedik sevillai gólt is megszerezhette volna, de lövése elakadt Valdes kapusban.

Így tehát némi meglepetésre, de teljesen megérdemelten nyerte még ilyen arányban is a Sevilla az európai Szuperkupát, a teljesen enerváltan, s elképzelés nélkül játszó Barcelónával szemben, amelynek az első félidőben még helyzete sem volt.