Ha nem is kaptak vérszemet a valenciaiak a vezetés tudatában, valamennyivel bátrabban játszottak a folytatásban. Ennek egyik látható eredményeként Vicente szép lövéssel veszélyeztetett, Valdés azonban fogta a labdát.

Miközben a vendégek két kísérletből kétszer találták el a hazai kaput – egyszer ugye a hálót is megzörgették -, addig a vendéglátók kevésbé voltak pontosak. Xavi távoli próbálkozása már a harmadik volt a sorban, amely nem találta el Canizares kapuját.

A 30. percben aztán Ronaldinho egy harminc méteres szabadrúgásból egyenlíthetett volna, ám a bal felsőbe tartó labdát Canizares a levegőben úszva oldalra tessékelte.

Az igen aktív Villa vádlijába talpalt bele hátulról Zambrotta, amúgy figyelmeztető jelleggel, de a valenciai csatárnak ez sem vette el a kedvét és a lendületét: pár perccel később remek testcsellel gólhelyzetbe került, ám a baloldalról hatalmas kapufát lőtt.

A második felvonás elején támadólag lépett fel a katalán gárda, amely már az első félidőben is magasan jobb voltak a labdabirtoklási mutatóban, de gólveszélyt ennek ellenére nem hordoztak magukban akcióik.

A félidőben beállt csereember, Andrés Iniesta a 49 percben egyenlített. Marquez remek keresztlabdáját Ronaldinho szelídítette meg a baloldalon, majd középre ívelt. Mértani labdáját Eto’o lefejelte az érkező Iniesta elé, aki kilőtte a kapu bal oldalát.

 

Berendezkedett állandóra a Barca a vendégek tizenhatosának előterében: Deco tréfás csavarását Canizares a bal felsőből szedte ki.

Később Eto’o, Ronaldinho, Messi vagy a csereember Saviola is eldönthette volna a három pont sorsát, de a kisebb-nagyobb hazai lehetőségek sorra kimaradtak.

A Barca-támadók ekkor már sokkal jobb százalékkal találták el a vendégek kapuját, mint az első játékrészben, de Canizares jó formában védett és a valenciai védők is különösebb hiba nélkül tették a dolgukat. A Valenciának támadásban ekkor már villanásai sem voltak, de teljesítményük így is elég volt, hogy végül kihúzzák a döntetlennel.

A Barcelonában a csapatkapitány Puyol a 300., Eto’o pedig a 100. mérkőzését játszotta a katalánoknál, míg a túloldalon Albelda jubilált: ő 200. mérkőzésén lépett pályára a Valenciában.

Rodriguez duplájával fordított és nyert az Atlético Madrid, a Recreativo Huelva csapata pedig a kilencvenedik percben harcolta ki a győzelmet a Real Sociedad otthonában. Izgalmas meccsek és piros lapok - összességében így is jellemezhetnénk a többi mérkőzést.

A fővárosi gárda 0-1-es első félidei hátrányból a mérkőzés hajrájában, Rodriguez villámgyors duplájával a maga javára fordította a mérkőzést. Igaz, ehhez kellett a bíró is, aki Escudé és Navarro személyében két embert is kiállított a vendégcsapatból.

Hasonlóan szigorú bíráskodás jellemezte a Getafe hazai találkozóját, ahol ugyancsak idő előtt kényszerült levonulni a pályáról Aduritz és Murillo, mindketten a vendég Athletic Bilbao csapatából. A hazaiak ennek ellenére sem bírtak baszkokkal, és gólnélküli döntetlennel végződött a mérkőzés.

Az utolsó pillanatban lőtt góllal rabolta el a három pontot a Real Sociedad otthonából a Recreativo Huelva csapata, Calle góljai után Pongolle talált a hálóba a 90. percben.

A bírók ugyancsak felmutatták a piros lapot Militonak a Villareal-Zaragoza mérkőzésen, Rierának Mallorcán, Bersonnak a La Coruna gárdája ellen, ami az 52. percben történt, a Levante mégis 2-0-ra legyőzte a vendég Depor gárdáját.